Az IMF vezetője a banki szolgáltatások végét és a kriptopénzek győzelmét jósolja

A Bank of England konferencián egy rendkívül őszinte beszédében a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója azon elmélkedett, hogy a Bit...

A Bank of England konferencián egy rendkívül őszinte beszédében a Nemzetközi Valutaalap ügyvezető igazgatója azon elmélkedett, hogy a Bitcoinnak és a kriptovalutáknak valószínűleg ugyanolyan jövőjük lesz, mint magának az internetnek. Kiszoríthatják a központi bankokat, a hagyományos bankokat, és megkérdőjelezhetik a nemzeti pénzek monopóliumát.

Christine Lagarde, aki Párizsban született és 2011 óta tölti be az IMF vezetői pozícióját elmondta, hogy a meglévő kriptovalutákkal kapcsolatos jelentős problémák idővel megoldhatók.

Hosszú távon a technológia maga helyettesítheti a nemzeti pénzeszközöket, a hagyományos pénzügyi közvetítést, sőt "kérdéseket vet fel a frakcionált banki modellel kapcsolatban, amelyet ma ismerünk."

Előadásában, melyben kárhoztatta kollégáit azért, hogy mert nem foglalkoznak a jövővel figyelmezetett: "Nem is olyan régen egyes szakértők azzal érveltek, hogy a személyi számítógépek sohasem kerülnek elfogadásra, és hogy a tableteket csupán drága kávétálcának fogják használni. Úgy gondolom, hogy nem bölcs dolog elvetni a virtuális pénznemeket."

Íme beszédének néhány lényeges részlete:

Kezdjük a virtuális pénznemekkel. Nyilvánvaló, hogy ez nem a digitális fizetésekről szól a meglévő pénznemekben - a Paypalon és más "e-pénz" szolgáltatókon, például a kínai Alipay-en vagy a kenyai M-Pesa-n keresztül.

A virtuális pénznemek egy másik kategóriába tartoznak, mivel saját számlát és fizetési rendszereket biztosítanak. Ezek a rendszerek lehetővé teszik a központi bankok és a centralizált elszámolások nélküli peer-to-peer tranzakciókat.

Jelenleg a virtuális pénznemek, például a Bitcoin minimális vagy semmilyen kihívást nem jelentenek a fiat valutákra és a központi bankokra nézve. Miért? Mivel túl változékonyak, túl kockázatosak, túl energiaigényesek, és mivel az alapjukként szolgáló technológiák még nem bővíthetők. Sokuk túlságosan homályos a szabályozók számára, és néhányat feltörtek.

De ezen technológiai kihívások közül sok idővel megoldható. Nem is olyan régen egyes szakértők azzal érveltek, hogy a személyi számítógépek sohasem kerülnek elfogadásra, és hogy a tableteket csupán drága kávétálcának fogják használni. Úgy gondolom, hogy nem bölcs dolog elvetni a virtuális pénznemeket.

Jobb ár-érték arány?

Például gondoljunk a gyenge intézményekkel és instabil nemzeti valutákkal rendelkező országokra. Ahelyett, hogy elfogadnák egy másik ország pénznemét - például az amerikai dollárt - e gazdaságok némelyike a virtuális pénznemek növekvő használatát látná szívesen. Nevezzük ezt dollarizáció 2.0-nak.

Az IMF tapasztalatai azt mutatják, hogy van egy fordulópont, amelyen túl egy új valuta koordinációja exponenciális. A Seychelle-szigeteken például a dollárizáció a 2006-os 20 százalékról 60 százalékra ugrott 2008-ra.

És mégis, miért tarthatnak a polgárok virtuális pénznemeket, nem pedig fizikai dollárt, eurót vagy sterlinget? Mert egy nap könnyebb és biztonságosabb lehet, mint a papír bankjegyek beszerzése, különösen a távoli régiókban. És azért, mert a virtuális pénznemek stabilabbá válhatnak.

Például ki lehet bocsátani egy az egyben dollárért, vagy egy stabil valutakosárban. A kibocsátás teljesen átlátható lehet, amelyet hiteles, előre meghatározott szabályok irányítanak, egy nyomon követhető algoritmus ... vagy akár egy "intelligens szabály", amely tükrözheti a változó makrogazdasági körülményeket.

Így sok szempontból a virtuális pénznemek a meglévő pénznemek és monetáris politika számára azt jelenthetik, hogy futnak a pénzükért. A központi bankok legjobb válasza a hatékony monetáris politika folytatása, miközben nyitva állnak a friss ötletekre és az új igényekre, ahogyan a gazdaságok fejlődnek.

Jobb fizetési szolgáltatások?

Például fontoljuk meg az egyre növekvő keresletet az új fizetési szolgáltatásokra azokban az országokban, ahol a megosztott, decentralizált szolgáltatási gazdaság felszállóban van.

Ez a gazdaság a peer-to-peer tranzakciókban gyökerezik, a gyakori, kis értékű kifizetésekben, melyek gyakran a határokon is átnyúlnak.

Négy dollár kertészeti tippekért egy hölgynek Új-Zélandon, három euró egy japán költő szakértői fordításáért, és 80 dollár a Fleet Street virtuális történelmi megjelenítéséért: ezek a kifizetések hitelkártyával és más e-pénzzel teljesíthetők. De a felszámított díjak viszonylag magasak a kis értékű tranzakciók esetében, különösen a határokon átnyúlóan.

Ehelyett az állampolgárok egy nap a virtuális pénznemeket részesíthetik előnyben, mivel potenciálisan ugyanolyan költségeket és kényelmet kínálnak, mint a készpénz - mert nincs elszámolási kockázat, nincs elszámolási késedelem, nincs központi nyilvántartás, a közvetítők nem ellenőrzik a számlákat és a személyazonosságukat. Ha a magántulajdonban lévő virtuális pénznemek kockázatosak és instabilak maradnak, az állampolgárok még felkérhetik a központi bankokat, hogy biztosítsák a törvényes fizetőeszközök digitális formáit.

Tehát amikor az új szolgáltatási gazdaság megérkezik a Bank of England ajtajába, szívesen fogják látni odabenn? Teával fogják kínálni - és pénzügyi likviditással?

A pénzügyi közvetítés új modelljei

Ez elvezet bennünket utunk egy második szakaszához - a pénzügyi közvetítés új modelljeihez.

Az egyik lehetőség a banki szolgáltatások felbomlása vagy szétválasztása. A jövőben a fizetési szolgáltatások minimális egyenlegét elektronikus pénztárcákban tarthatjuk.

A fennmaradó egyenlegeket befektetési alapokban lehet tartani, vagy pedig nagy adattal és mesterséges intelligenciával ellátott peer-to-peer hitelezési platformokba fektethetők be az automatikus hitelminősítéshez.

Ez a hat hónapos termékfejlesztési ciklus és állandó frissítések világa, főként szoftverek, amelyek nagyszerű előnyt jelentenek az egyszerű felhasználói felületek és a megbízható biztonság terén. Egy olyan világ, ahol az adatok az uralkodók. Sok új játékos világa anélkül, hogy fiókirodákat vennének.

Egyesek azzal érvelnének, hogy ez megkérdőjelezhetővé teszi a frakcionális banki modellt, amelyet ma ismerünk, ha kevesebb bankbetét és pénz áramlik a gazdaságba új csatornákon keresztül.

Hogyan alakulhatna meg ebben a kontextusban a monetáris politika?

A mai központi bankok jellemzően befolyásolják az eszközárakat az elsődleges kereskedőkön keresztül, vagy olyan nagy bankoknál, amelyeknek fix áron kínálnak likviditást - úgynevezett nyíltpiaci műveleteket. De ha ezek a bankok kevésbé lennének fontosak az új pénzügyi világban, és a központi banki egyenlegek iránti kereslet mérséklődne, a monetáris politika átadása ugyanolyan hatásos lenne? (1)



(1) - https://www.imf.org/en/News/Articles/2017/09/28/sp092917-central-banking-and-fintech