A hosszú élet alapja az lehet, hogy miképpen érzékeljük az időt

Az időérzékelés az agy konstrukciója. Hogy milyen gyorsnak érzékeljük az idő haladását - vagy az "elme időt" -, lehet manipulál...

Az időérzékelés az agy konstrukciója. Hogy milyen gyorsnak érzékeljük az idő haladását - vagy az "elme időt" -, lehet manipulálni vagy torzítani. Az idő értékelése különböző lehet az észlelés időpontjában fennálló tudati állapotunk alapján. Az öregedés és hogy milyen hosszú ideig élünk, ettől az érzékeléstől függhet.

Az emberek hajlamosak úgy tekinteni akaratukra, mint ami többnyire meghatározza a jövőbeni eseményeket, semmint a múltbeli történéseket. Amikor belegondolunk a jövőbe, úgy érezzük, mintha lenne választásunk, és valószínűleg befolyásolhatjuk az eseményeket, de amikor saját múltunkra tekintünk, gyakran úgy érezzük, mintha a legtöbb megtörtént dolog nem állt volna az irányításunk alatt.

Amikor az emberek látják, hogy cselekedeteik attól függnek, hogy mi történik körülöttük, akkor a szabad akarat fogalmának felfogása megváltozik, vagy legalábbis aktiválódik.

Ha unatkozunk vagy szenvedünk, akkor minden másodperc számít, és az idő úgy tűnik, hogy kitágul vagy lelassul. Ha eksztatikus állapotban vagyunk, akkor a pillanatok kiperegnek az ujjaink közül. (1)

Az elme idő az előre jelzett jövőbeni állapotunktól is függ. Ha egy gyökérkezelésre várunk, az idő felgyorsul, miközben várakozunk. Ha azonban az első gyermekünk születéséig hátralévő napokat számoljuk, az idő óhatatlanul lassúnak tűnik. (2)

Vajon mi történne az időérzékünkkel, ha tudnánk, hogy 150 éves korunkig is élhetünk? Vagy akár 500 évig?

Életünket az általunk választott döntések eredményei hozzák létre, saját tudatunk tendenciáinak megfelelően minden alkalommal, amikor találkozunk egy konkrét eseménnyel. Elmondható tehát, hogy nem más, mint a szabad választás az, amely a legfontosabb tényező az egyén sorsának vagy végzetének alakításában. Az észlelési feldolgozást azonban befolyásolhatják a döntéseink is.

A "radikális élettartam" támogatói úgy vélik, hogy az első ember, aki 150 évnél hosszabb ideig fog élni, már megszületett. A milliárdos futuristák, mint például Peter Diamandis, segítenek a génszekvenálás technikáinak kifejlesztésében, hogy a 100 éves kor a közeljövőben a mai 60 évnek feleljen meg. Más úttörők, mint Aubrey de Gray úgy vélik, hogy a hosszú élettel kapcsolatos kutatások lehetővé teszik, hogy ne csak megállítsuk, hanem le is győzzük az öregedést.

A több idő isteni dolognak hallatszik. De a kritikusok attól tartanak, hogy a hosszabb élettartam elrabolja tőlünk a sürgetés érzését, amely az életnek értelmet és értéket ad, és arra motivál bennünket, hogy a dolgokat tovább halogassuk.

Ez valóban igaz?

A tudósok, köztük Dr. Joseph Ferrari, különbséget tesznek a rendszeres és a krónikus halogatók között, akiknek problémái az érzelmi szabályozáshoz kapcsolódnak, nem csak az idővel való gazdálkodáshoz. A legtöbben csak helyzetre vonatkozó halogatók vagyunk a feladat észlelt jellegétől függően (például "hasznossága") kombinálva a hangulatunkkal (például a pesszimizmus / optimizmus) és a személyiségbeli tulajdonságainkkal, mint az önfegyelem és az impulzivitás.

Tekintve, hogy hány tényezőnek kell igazodnia ahhoz, hogy befolyásolja az átlagos ember hajlandóságát, hogyan kezeli az időt, valószínűtlennek tűnik, hogy a hosszabb élet szélesebb körben fogja megváltoztatni a meglévő szokásainkat.



De vajon a hosszabb élet azt is jelenti, hogy hosszabbnak érezzük?

Azon széles körben elterjedt elgondolás ellenére, hogy az életkorral növekszik az idő múlásának szubjektív sebessége, a tapasztalati eredmények ellentmondásosak.

Az idő múlásának pillanatnyi felfogása és a múltbeli időszakok visszamenőleges megítélése a kronológiai életkor függvénye; azonban a kis-mérsékelt hatások az eltérések legfeljebb 10 százalékáért felelősek. Az eredmények általában azt a széles körben elterjedt felfogást támasztják alá, hogy az idő múlása az életkorral felgyorsul. (3)

Egy elmélet azt állítja, hogy az idő felgyorsul, ahogy öregszünk, ha figyelembe vesszük az életkorral kapcsolatos időérzékelés arányosságát. Minél idősebbek vagyunk, annál kisebb egy év a teljes életünk százalékában. Így az évek gyorsabban és gyorsabban haladnak. Mire 98 évesek leszünk, egy év az egész életünknek kicsit több mint egy százaléka, ami úgy tűnik, hogy gyorsan elrepül. (4)

De ha még több évet adunk hozzá, akkor nem fog gyorsan repülni. Ahogy az élettartam meghosszabbodik, 50 éves korunkban az életünk egy évét hosszabbnak érezzük, ha az ember élettartama 150 évre nő, mintha csak 100 évig élnénk. Az idő lelassul.

Matematikai szempontból ennek van értelme. Azonban a kritikusok azzal érvelnek, hogy az arányossági elmélet figyelmen kívül hagyja a figyelem, az érzelem és az újdonság szerepét, és hogy nem az számít, milyen hosszú az életünk, hanem inkább az, hogyan töltjük az életünket.

A kognitív pszichológusok, mint Martin Conway azt mondják, hogy a legvalószínűbben a 15-25 év kor között szerzett tapasztalatainkra emlékezünk - első alkalmakra: az első nemi kapcsolatunkra, az első munkahelyünkre, az első szülők nélküli utazásra, és az első alkalomra, amikor már nem otthon éltünk.

Ezeknek a tapasztalatoknak a hangsúlyosságát vagy emlékezetességét növeli az újdonság ereje, amely "emlék pillanatot" alkot. Amint belépünk a 30-as évekbe, és az újdonságok eltűnnek, kevesebb emlék marad ránk idővel. (5)

Ez azért fontos, mert minél kevesebb emlékünk van egy adott időszakból, úgy tűnik, hogy annál gyorsabban halad az idő, a kognitív pszichológusok szerint. Kevesebb kiemelkedő emlékkel idősebb éveinkben az idő egyre inkább felgyorsul. (6)

Vagyis akkor, ha nem szerzünk azokban az években gazdag, új élményeket. Éppen ezért a hosszú élettartam kutatás célja: növelni nem csak az életben töltött évek számát, hanem fokozni egészségünket és funkcionalitásunkat, hogy teljesebb életet élhessünk hosszabb ideig.

A hosszabb élet lehetővé tehet számunkra két vagy három karriert, két vagy három egymás utáni házasságot vagy családi életet, és így tovább. Bár ez a forgatókönyv most valószínűtlennek tűnik, de egy nap esetleg normává válhat.

A csecsemőkortól az idős korig pszichoszociális célokat valósítunk meg (pl. személyiségérzet kialakítása serdülőkorban, pszichológiai és biológiai integritás, valamint a hagyaték idős korban). A memória teoretikusok azt mondják, hogy különleges emlékeink ezen "célok" köré csoportosulnak. Minél több van, annál többet tapasztalunk és emlékezünk rá, és annál több bőséges idővel rendelkezünk, ami lassan halad. (7)

Talán a "sürgetés" érzése nem az, ami az élet értelmét adja. Talán egy olyan élet, amelyben több idő van a gazdag tapasztalatok és emlékek megszerzésére magától értetődő lesz anélkül, hogy nagy sebességgel kellene élni. (8)

(1) - https://www.cambridge.org/core/journals/palliative-and-supportive-care/article/relation
(2) - http://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S1364661307002549?via=ihub
(3) - https://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/16512313
(4) - https://www.newscientist.com/article/mg16422180.900-look-how-time-flies/
(5) - https://link.springer.com/article/10.1023/A:1021672208155
(6) - https://www.frontiersin.org/articles/10.3389/fnins.2016.00239/full
(7) - http://openaccess.city.ac.uk/15936/
(8) - http://preventdisease.com/news/17/091817_Longevity-Based-On-How-You-Perceive